Néhány szó magamról

 

1988 fontos év volt a Lord zenekar életében: ekkor jelent meg a csapat első, Szemedben a csillagok című albuma. Meg az én életemben is, és nem csak a lemez miatt – ekkor érettségiztem. A megjelenés napján épp szóbeliztem. Édesanyám, aki akkoriban a város egyetlen könyvesboltjában dolgozott, afféle előzetes jutalomként behozta a bakelitkorongot nekem… én meg a hónom alá csaptam, és amíg a többiek a folyosón bújták a tankönyveket, felszaladtam az iskolai könyvtárba, és azon nyomban a lemezjátszóra tettem. S miközben odalent folytak a vizsgák, nálam dübörgött a rock – a torkom a szívemben dobogott, hogy végre megvan, itt a lemez, amit mi, Lord-rajongók úgy vártunk! Az érettségi izgatott kevésbé… nehezemre esett otthagyni a hangfalat, amikor valamelyik osztálytársam felsietett az emeletre, hogy szóljon: most már én következem. Ettől függetlenül – vagy talán épp ezért? – jól sikerült a szóbelim.

Lord-rajongásom persze nem az első lemez megjelenésekor, hanem évekkel előbb kezdődött. Ebben persze nem volna semmi különös, mások is vannak így – csakhogy én Szombathelyhez képest az ország másik végén, Makón élek. Hogyan lesz valakiből Lord-imádó a délkeleti végeken? Mondjuk úgy, hogy egy jó barátja a szombathelyi tanárképző főiskolán tanul, és onnan hazahozza a Big City Lights-albumot, s vele együtt mindazt, amiért a zenekart szeretni lehet. Az illetőt egyébként Márton Imrének hívják. Mostanság önkormányzati képviselő, emellett műsort is vezet egy kis helyi rádióban. Hogy Lord-szeretete az évek, évtizedek során mit sem fakult, arra jó példa: amikor 2010-ben a városban játszott a zenekar, nem kellett kétszer kérnem, hogy hívja meg egy előzetes interjúra Apró Károlyt, aki abban az időben Szegeden élt és tanult.

A zenekar tagjai közül amúgy éppen ő az, akit – a földrajzi közelség okán is – a legjobban megismerhettem. Előfordult nem egyszer, hogy útitársául szegődhettem egy-egy koncert erejéig. Mondhatom, nem csak kiváló muzsikus, de igen jó humorú, közvetlen ember is. Általa nem csak a zenekar többi tagjával köthettem ismeretséget, de nagyon sok barátra is szert tettem a Lord népes táborából. Sőt, hozzá köthető a legmókásabb történet, amelyet Lord-rajongóként megéltem…

Történt, hogy egy fővárosi koncert végeztével, miután az együttes többi tagja hazament, Frenkivel még a klub előtt beszélgettünk a kocsijánál. Ekkor feltűnt egy rajongó hölgy, akiről legyen elég annyi, hogy már nem volt szomjas, és letámadott bennünket, hogy adjunk autogramot. Frenki a szokásos mosollyal írt alá, én azonban természetesen nem akartam követni a példáját: mondtam, hogy nem a zenekar tagja vagyok, csupán egy egyszerű rajongó. Ám hiába erősködtem, a hölgy annyira illuminált volt, hogy nem lehetett meggyőzni… így aztán, mivel szeretek lovagias lenni, no meg a békesség kedvéért is – hiszen őnagysága nem csak kapatos, de tekintélyes termetű is volt – mégiscsak dedikáltam. Persze a saját nevemet nem mertem odafirkantani. Azt hiszem, Kovács Lajosra vagy valami hasonlóra kereszteltem át magam hirtelenjében… így lettem, ha csak egy dülöngélő rajongó szemében is, de mégiscsak afféle tiszteletbeli tagja a zenekarnak, legalábbis egy aláírás erejéig, ami persze így is nagy büszkeség volt.

Az ország legdélkeletibb csücskében sajnos ritkán fordul meg kedvenc zenekarunk, de azért szép számmal vannak kedvelői a csapatnak itt is. 2011-ben például a maroslelei falunapon játszott a zenekar – nagy sikert aratott! De a régi szép időkből is tudok példákat hozni. Annak idején, amikor még csak álom volt az internet, a Lord-rajongók klubokba szerveződtek (egyet én is alapítottam, Szegeden), országos levelező klubot alapítottak, újságot adtak ki, nyaranta pedig tábort szerveztek. Nos, az egyik ilyen táborban egészen szép számú delegáció képviselte városunkat, az újságba pedig még képregényt is rajzolt egy ma is grafikusként dolgozó egykori osztálytársam – őt Takács Attilának hívják. S hogy visszakanyarodjak a legendás 1988-as évhez és a Szemedben a csillagok című lemez megjelenéséhez: az albumot népszerűsítő első videoklip egy ugyancsak makói operatőr, Czibolya Kálmán munkája volt, a Tombolhat szél című számhoz készült. Szóval, mint egy másik nóta mondja: északtól délig, kelettől nyugatig… mindenütt szeretik a Lordot!

 

 

*****

 

 

Szabó Imrének hívnak, 43 éves vagyok, a Csongrád megyei Makón élek. Újságíróként, a Délvilág című megyei napilap városi tudósítójaként dolgozom. 

Az ablak bezárásához kattints a képre

 

A Lord együttest még makói gimnazista koromban ismertem és szerettem meg. Később Szegeden tanultam az egyetem jogi, valamint bölcsészkarán. Az ötletet, hogy itt is jó lenne klubot szervezni a Lord-rajongóknak, onnan kaptam, hogy akkoriban tagja voltam a tatabányai székhelyű Országos Lord Levelező Klubnak. Ha lehetek picit szerénytelen: az emblémáját annak idején én terveztem. Íme, ez volt az: 

 

 

 A Lord ma is elsőszámú kedvencem.

Naptár
Diavetítő
Szavazás
Melyik volt az utóbbi évek Lord-bulija Csongrád megyében?
Csongrád (2003)
Hódmezővásárhely (2007)
Szeged (2008)
Makó (2010)
Linkajánló