Aki Szegeden lett Lord-rajongó

(Barabás Fecó története)

Az én történetem valamikor a 80-as évek közepén kezdődött… Életem egyik legszebb időszaka kötődik ezekhez az évekhez: főiskolás éveimet töltöttem Szegeden. Akinek volt szerencséje egyetemre vagy főiskolára járni valamelyik nagyobb városban, az tudja, hogy miről beszélek!

1986 egyik őszi estéjén az albérletemből villamosoztam át egyik csoporttársamhoz, aki mellesleg szombathelyi – ennek később lesz még jelentősége. Akkor még nem is sejtettem, hogy azon az estén egy életre szóló szerelem talál rám! De ez a szerelem nem olyan, amiről a villamoson ábrándoztam… Este ugyanis buliba készültünk, nem is akárhova: az egészségügyi főiskolások kollégiumába voltunk hivatalosak. Az tudva lévő, hogy a lányok és fiúk aránya ránk, srácokra nézve nagyon bíztató volt ebben a koleszban. Az emlékeimben kutatva talán az jut eszembe ezekről a bulikról, hogy csak az a srác nem csajozott be, aki nem akart! Szóval ott állok Farkas Csabi szombathelyi csoporttársam albérleti ajtaja előtt a megbeszélt időpontban. Csöngettem, és gondolatban már ott is voltam a buliban, ahol a sok gyönyörű lány csak ránk vár… Nyílik az ajtó és a barátom közli, hogy még fél óra, amíg elkészül. Nyilván látta a villámló szemeimet és enyhítvén a haragomat, gyorsan betett egy kazettát a magnójába.

Tudta, hogy szeretem a jó zenét, szeretek koncertre járni. Néhány héttel korábban éppen egy John Mayall koncerten volt szerencsém részt vennem. De gyakran megfordultam Edda, P. Mobil, Omega, Korál koncerten is. Azt gondoltam, hogy az összes magyar rockegyüttest ismerem, vagy legalábbis mindegyikről hallottam már, de kiderült, hogy elég hiányosak voltak e téren az ismereteim. Szóval, visszatérve a kazettára: egy számomra akkor ismeretlen zenekar, a szombathelyi Lord együttes Ausztriában megjelent bakelit nagylemeze, a Big City Lights volt rá felvéve. Az utolsó számot próbálta megkeresni a kazettán a barátom, ami nem volt egyszerű és gyors annak a technikának - a mai 20 évesek talán nem is értik, hogy miről beszélek… És egyszer csak megszólalt a Vándor!

Soha nem fogom ezt a néhány percet elfelejteni. Egymás után többször meghallgattam, és csak úgy záporoztak a kérdéseim Csabi felé: Kik ők? Milyen zenekar? Milyen lemez ez? Mit tudsz róluk? Mikor és hol szoktak koncertezni? Megjegyzem, 1986-ot írtunk, az internetnek, a Facebook-nak, a Google-nek még se híre, sem hamva nem volt akkoriban… Egyszerűen nem értettem a helyzetet, olyan volt, mintha nem is Magyarországon éltem volna az előző 20 évemet! És persze meghallgattam a többi számot is: Kisfiú, 100 év, Napvilág és a többi. Kiderült, hogy nem is csak egy egy számos zenekar – abban az időben volt éppen elég ilyen együttes a hazai pop-rock palettán.

Még azon az éjszakán átmásoltuk a kazettát, és ez volt életem első Lord-ereklyéje – amit aztán rongyosra hallgattunk a barátaimmal. Később nagy örömömre sikerült a kapcsolatot felvenni az együttessel. Ez akkor azt jelentette, hogy kézzel, esetleg géppel írtunk egymásnak levelet. Az egyik ilyen levélből tudtam meg, hogy 1987 március 21.-én Budapesten, a Fővárosi Művelődési Házban lép fel a Lord. Ez volt az a híres-hírhedt Lord-Fáraó közös koncert, amelyen Gidó akkor még a Fáraó együttes billentyűseként lángoló hangszerrel játszott végig egy számot. Úgy vártam ezt a napot, mint még addig soha semmit! Számoltam a heteket, majd a napokat, szerveztük az utat. Készítettük – lepedőből – a Lord zászlót, amit azóta is őrzünk felváltva Molnár Csabi és Győri Csaba barátaimmal. Végre eljött a várva várt nap: élőben is láthattam, hallhattam az addig csak az álmaimban elképzelt zenekart! Nagykőrösről hatan vágtunk neki a pesti útnak a néhány héttel korábban vásárolt Dacia típusú autómmal. Nagy nehezen sikerült bejutnunk a teltházas művelődési házba. Ott ültünk megilletődötten a lépcsőn, Lord-zászlóval a térdünkön és figyeltünk, hátha meglátjuk őket. Nagyon nehéz dolgunk volt, mert előtte nem találkoztunk még velük, sőt még fényképünk sem volt az együttesről… Egyszer csak egy fiatal srác jön, gitárral a kezében és ránk köszön: Sziasztok Lordosok! Ő volt Erős Attila. És jöttek a többiek is: Pohl Misi, Vida Feri, Mészáros Gábor és Hollósi László. Kézfogás mindenkivel, bemutatkozás, baráti ölelés, mosoly és már mentek is az öltözőbe. Azt tudom, hogy abban a pillanatban mi voltunk a legboldogabbak az országban: végre megismerkedhettünk a kedvenc együttesünk tagjaival! Most már „ csak” a koncert volt hátra…

Azt tudom, hogy ülő koncertnek indult a buli, széksorok voltak a színházteremben, de a második szám után már mindenki a színpad előtt tombolt, amit a kidőlt székek bántak. Hatalmas élmény volt, amit soha életemben nem fogok elfelejteni! A koncert végén már tudtam, hogy ezzel a koncerttel elkezdődött valami, ami eddig hiányzott az életemből! Hála Istennek, az utóbbi 25 évben több mint 100-szor volt szerencsém átélni ezt az élményt.

A koncert előtt – már nem tudom, hogy kitől – megtudtuk, hogy egy hónap múlva, április 24-én a Kertészeti Egyetemi Klubban lép fel a LORD. Alig 1 hónapot kell csak valahogy kibírnunk a következő koncertig – így vigasztaltuk magunkat éjszaka a hazafelé vezető úton. Arra a koncertre már többen mentünk Szegedről és Nagykőrösről. Vonattal tettük meg az utat. Több külön busszal jöttek a rajongók Szombathelyről és a környékről. Elég későn engedték be a rajongókat a koncert terembe – azt mondták, hogy a tévéfelvétel miatt – , és addig az utcán, a bejárat előtt énekeltük a Lord dalokat és kínáltuk egymást kőbányai világossal. Többek szerint ez a koncert jelentette az igazi áttörést: tévéfelvétel, egy 30 perces válogatás az M1-en, telt ház Budapesten. Ezt a vágatlan koncertfelvételt a mai napig őrzöm. Többször látszódunk a felvételen a barátaimmal, Lord-zászlóval a kezünkben. Hatalmas hangulat, jó technika, kitűnő közönség!

Úgy gondoltam ezek után, olyan sokat kaptam már ettől az együttestől, hogy itt az ideje annak, hogy most én tegyek valamit értük. Elkezdtem szervezni egy nagykőrösi koncertet még a tavasszal. Akkoriban működött egy amatőr együttes a városban. A Banya együttes segítségével sikerült is meghívnunk kedvenc együttesünket a városba. Kis szépséghibája a történetnek, hogy szeptemberre sikerült a koncertet leszervezni, engem pedig augusztus végén behívtak katonának. Egy hónapig – a katonai esküig – kétszer láttuk a laktanya kerítését kívülről, amikor vittek harcászati gyakorlatra. Esélyem sem volt, hogy 3 héttel a bevonulásom után elengedjenek haza, Lord-koncertre. De azért reménykedtem, hátha! Fogalmam nincs, hogy miben, talán a csodában. Sajnos nem tudom a hangulatomat, a lelkiállapotomat megfogalmazni, hogy mit éreztem azon a szeptemberi szombat délután! Nem szégyellem – még így 40 felett sem – , hogy elvonultam a körlet mellékhelyiségébe, és órákig zokogtam. Amíg élek, nem felejtem el ezt a napot…

Szerencsére a sors valamit visszaadott az elmúlt 25 év koncertjeivel, amit akkor elvett. Azt kívánom, hogy az élet még sokáig próbálja törleszteni számomra azt, hogy nem lehettem ott azon a bizonyos nagykőrösi Lord-koncerten!

 


                             Barabás Fecó

Naptár
Diavetítő
Szavazás
Melyik volt az utóbbi évek Lord-bulija Csongrád megyében?
Csongrád (2003)
Hódmezővásárhely (2007)
Szeged (2008)
Makó (2010)
Linkajánló